Amikor 2000 nyarán elhatároztam, hogy Istent fogom követni (hol máshol, mint a kadarkúti gyerektáborban), megjelent egy vágy bennem, hogy hasznossá tegyem magamat a gyülekezetben. Addig is próbálkoztam, vagyis inkább megkértek dolgokra, de ez más volt. Elkövettem azt a hibát, hogy magam akartam megtalálni a szolgálatomat. Így voltam a gyermekbibliakörben tanító, háttérszolgálatos (ún. rendező), a vasárnapi adakozásban (gyűjtésben) segítő, projektoros és végül énekes. A két utóbbi szolgálatot egész sokáig bírtam. Énekelni nem tudok valami tisztán, de szeretek - már amikor olyan hangulatom van. Ez probléma egy dicsőítő csoportban. Azt hittem, ez ellen lehet tenni, és szenvedtem, hátha elmúlik a dac, hogy "most éppen nincs kedvem énekelni, csak dúdolni, vagy csendesen sírva Istenre figyelni". Ezzel párhuzamosan többször nekiálltam megtanulni a zenei alapokat, amit általános iskolában szintén dacból abbahagytam: "minek fél évig a sok ti-ti-tá-t tanulni, felesleges, nem járok szolfézsra". Nem is folytattam, ennek most iszom a levét.
 |
| Gyülekezetünk 2009-ben, amikor még énekeltem (sárga felsőben-fekete szoknyában) és 2012-ben az első konferenciánkon már szőnyegezek (középső kép, balra az első személy vagyok). Az összeállítást Kristóf készítette (fotós és technikus). |
A dicsőítő csoportban beénekléskor inkább a zongorával voltam elfoglalva, hogy működik az egész, melyik billentyű melyik hang... az egyetemen felvettem egy összhangzattannal foglalkozó kurzust, remélve, hogy itt majd megtanítják nekem, amire szükségem van: ugyanis az volt a kurzus címe, hogy A zeneelmélet alapjai. Háhh tiszta nekem való. :) Gondoltam. Három hónap alatt kellett volna Mozart műveit (lehetőleg hibátlanul) játszani. De olyanokat, ami még a gyerekkoruk óta tanulókat is megdolgoztatta. Hát nem ment, meg is buktam. Ez volt 2007-ben. Ennek ellenére hasznos volt, mert hellyel-közzel megtanultam kottát olvasni. Érdekes módon nem vette el a kedvemet a zenetanulástól, hanem pont fordítva: mindig nálam volt egy papírcetli, amin rajta voltak a hármashangzatok, amit Apukámtól kaptam. (Itt jegyzem meg, hogy Anyukám, Apukám és a Testvérem is mind tudnak zenélni és szépen énekelni, én egy ilyen "fekete bárány" vagyok a családban. :) )
 |
| A kép forrása. |
2010 nyarán, amikor megkönnyebbültem, hogy megvan a BA-s diplomám, elkeztem a gyülekezeti zongorán gyakorolni azokat a hangzatokat, amik a fejemben voltak. Hát meglehetősen nehéz volt, hogy mit hogy fogjak le. Kiválasztottam egy könnyű dalt - Te éltetsz engem -, és próbálkoztam. Időközben az addigi dicsőítés vezetőnk, Schmélné Papp Ági és családja ideiglenesen külföldre költözött, és helyette érkezett Gurzó János, aki azóta is a csapat élén áll, sőt segédlelkészként a gyülekezet élén is. (Közben a Schmél család visszajött és Ági az énekesek vezetője lett.) A vezetőváltás 2010 augusztusának végén volt, én akkor már egy jóideje a kották rendezésében segítettem, mert előtte többek között ezt a munkát is Ági végezte, ami nagyon megterhelő és időigényes volt más feladatokkal párhuzamosan. Ági mellett való szolgálatom átkerült János mellé (elnézést, de ha már Ági, akkor legyen Jancsi), így 2010 szeptemberétől Jancsinak segédkeztem.
Egyik vasárnap az egyik kisteremben pötyögtem azt a bizonyos dalt, amikor bejött Jancsi, és azt mondta, hogy ha biztos vagyok már az akkordokban, akkor beállhatnék a zenészek közé a dicsőítő csoportba. Azt hittem, ott esek le a székről, annyira meglepődtem. Pár hét múlva remegő kézzel kiálltam szőnyegesként Kukk Eszter, a zongorista mellé. (Szőnyegezés: zenei alap különböző hangszínekkel, valamint dallambetétek játszása.) Ez a felállás azóta is. Az elmúlt 2 évben sokat változott a csapat összetétele és technikai felszereltsége is - minden jó értelemben. Jancsi áldott szolgálatának gyümölcse, hogy gyülekezetünkbe sok fiatal jár. Sokat imádkozunk és persze gyakorlunk az alkalmakra, amik túlléptek a vasárnapi istentiszteleteken (erről később lesz szó).
Tavaly megalakult a p.a.d, a Pünkösdi Agapé Dicsőítők, aminek szerves része vagyok. Feladatom továbbra is a kottarendezés és a szőnyegezés. Közben "infopontként" is működök: levelezőlistán és Facebook csoportban továbbítom a Jancsi és az Úr által eltervezett programokat.
Ez az én történetem. Nagyon klassz érzés, hogy tudom: a helyemen vagyok! :) |
| A képet készítette: Győrfi-Bátori Péter (szintén profi fotós) |
